Olyan történetről szólok most, mely anélkül terelte új mederbe a Sorsfolyó vizét, hogy bárki is észrevette volna áramlatain a változást. Teljes valójában sosem került bele a Skaldok énekeibe, pedig legalább olyan dicső tettek szövik keresztül-kasul, mint Egyszemű Olaf regéjét. A Birodalmi Történelemkönyvbe sem írtak róla soha.

Az Oblivion krízis vége jelölte meg kezdetét, mikor a kapuk záródása új ösvényeket nyitott meg. A bábmesterek bábokká váltak, a szolgák urakká nőtték ki magukat, az urak pedig hitük szerint hatalmukért harcolva hullottak rendre-számra árnykirályok parasztjaiként.

Senki sem sejtette a tétet.
Senki sem tudta, hogy miért is harcol.
De küzdöttek, mert küzdeniük kellett. Láthatatlan, felfoghatatlan erők buzdították őket a cselekvésre. A Cselekedet, maga, pedig változást teremtett.

Elder Scrolls RPG - Köztesség